2010. szeptember 29., szerda

Éljen a spenótos quiche!

Az anyukám szerint nincs az országban még egy család, amelyik annyi spenótot eszik meg, mint mi. Hááát, ebben mondjuk nem hiszek, de az tény, hogy szívesen eszem spenótot, egészen addig, amíg nem ölti a spenótfőzelék formát. És bár a mi kertünk nem annyira támogatja abbéli törekvésemet, minden formájában kerüljön az asztalra mondjuk hetente, amikor hazamegyünk a szüleimhez, egy kisebb falu spenótfőzelék-igényének kielégítésére szolgáló mennyiséget hozok magammal haza.

Megfigyeltem, hogy ha agyafúrt módon direkt spenótos ételt készítek, mondván, hogy abból több jut nekem - igencsak pórul járok. Maradékra a legritkább esetben számíthatok, mert valahogy ezek az ételek olyan gyorsan tűnnek el, mintha nem is a roppant egészséges (és ezért lenézett) spenótból készülnének, hanem valami másból. Hmmm. 

Még ha nem is tudom azonnal megcsinálni, azért előkészítem, és a hűtőben várja, míg rákerül a sor. Most sem kellett sokáig várakoznia, mert a mélyhűtőmből előkaptam egy előre legyártott quiche-tészta gombócot, megvártam, amíg felenged, formába igazítottam, majd elősütöttem. Ha már csinálok alaptésztát, csak a keverőgépem kapacitása szab határt annak, hogy mennyit csináljak - nem olyan nagy munka kicsit többet összegyúrni, viszont nagy öröm, ha csak ki kell engedni, és megpakolni minden földi jóval, aztán langyosan feltálalni.

Spenótos quiche

Hozzávalók:
Az omlós tésztához: 
25 dkg liszt
10 dkg fagyos vaj
3-4 evőkanál jéghideg víz
1 tojás
csipet só, bors
A töltelékhez:
30 dkg spenót (mirelit vagy friss)
néhány gerezd fokhagyma
3 tojás
2 dl tejszín
nagy marék reszelt sajt
só, bors, reszelt szerecsendió
esetleg feta vagy krémfehér sajt - felkockázva

Ha a tésztát frissen készítem, akkor a késes robotgépben összemorzsolom a fagyos vajat, a lisztet és a sót, borsot. A morzsalékos tésztához hozzáadom a tojást, majd a vizet és ruganyos állagú tészátává gyúrom. Nem kell nagyon gyömöszölni, mert megolvad a vaj, az pedig nem tesz jót a tésztának. A tésztagombóc mehet hűtőzni - félórát, órát pihenhet, de ezen a ponton le is fagyaszthatjuk, aztán kb egy nappal a felhasználás előtt áttesszük a hűtőbe, majd hogy gyúrható legyen szobahőmérsékletűre "temperáljuk".
A tésztát formára nyújtjuk és egy kb 24 cm átmérőjű fodros szélű lepénysűtő edénybe helyezzük. Célszerű az alját villával megszurkálni, hogy ne púposodjon föl. De le is teríthetjük egy sütőpapírral és nehezéket szórunk rá (bab, tisztára mosott kavics, csavar, miegymás), hogy szép egyenletes felületű maradjon.
180 fokra előmelegített sütőben 10-15 percig elősütjük. Ekkor még semmi színe nincs, de már nagyon várja a tölteléket. Amint kivettük a sütőből, kenjük meg egy enyhén felvert tojás fehérjéjével - az bevonja a felületet, rásül, és nem engedi a tésztát elázni.
Mialatt a tészta sül megcsinálhatjuk a tölteléket. A spenótot fokhagymás olivaolajon megpároljuk, sózzuk, borsozzuk, szerecsendióval illatosítjuk. Én ezt gyakran előre elkészítem, így dolgos hétköznap estéken már csak összeboronálom a tésztát a töltelékkel és várom a finom végeredményt.
Ha megvan a spenót is, felverem a tojásokat, sózom, borsozom, hozzáadom a tejszínt, majd belekeverem a reszelt sajtot - de hagyhatunk belőle a tetejére is.
A tészta alján elrendezem a feta kockákat, egyenletesen ráhalmozom a spenótot, és ráöntöm a tojás-tejszín keveréket. Most már mehet vissza 180 fokon süldögélni még kb 30-35 percig.

spenótos quiche
A fenti spenótos lepényt még néhány évvel ezelőtt randának mondtam volna, de Jamie Oliver óta tudom, hogy a nem egyenletes tészta semmiképpen sem csúnya, elegánsan úgy mondják, hogy rusztikus. Nos, én nagyon rusztikusan tudok sütni!

2010. szeptember 27., hétfő

Benti buli

Szkolka let, szkolka zim - mondja az orosz, és valóban, már ezer éve nem osztottam meg semmit itt, de igazoltan voltam távol. Még ha nem is sokáig. Na, de lássuk a legutóbbi mesterkedésemet. A recepteket csak szép lassan csepegtetem, hogy jusson is, maradjon is. :)

Az időjárás nem volt valami kegyes hozzánk a hétvégén - és különösen vasárnap nem. :( Pedig én egy szép, napos vasárnap délutánt terveztem - bográcsozással, diószedéssel és nyárbúcsúztató-őszköszöntő partival. Alkalmat mondjuk bármikor találok, de a gyerekek miatt jó lett volna egy kis kinti huncutkodás.
Azért szerencsére bent is feltaláltuk magunkat - épp csak a szalonnasütés és a bográcsban főzőcskézés maradt el. Pedig hogy felavathattuk volna az új tűzhelyünket!

Eső ide, benti buli oda, süti azért csak kell! És mivel nem voltak kétségeim a csokis süti sikerével kapcsolatban, ezt csináltam meg mindenekelőtt. A süti receptjéért Stahl Juditnak tartozom köszönettel, aki évekkel ezelőtt megjelentette a receptet az egyik Nők Lapja számban. Én lecsaptam rá, addig kísérleteztem vele, amíg szinte már csukott szemmel is meg tudom sütni, és ha biztosra akarok menni, akkor biztosan legyártok egy nagy adagot ebből. Bár a kinézete nem éppen világbajnok, ez még soha sem okozott gondot az elfogyasztásában. Apropó elfogyasztás. Arra vonatkozólag nem igazán vannak adataim, hogy ez a süti meddig áll el. Nálunk nem sokáig. Egy adagból kb. 100 db lesz - attól függően, hogy mennyi időm és türelmem van aprókékosan kiadagolni a masszát - de ha valaki nagykanállal dolgozik a teáskanál helyett, akkor is nagyon finom a végeredmény.

Az eredeti recept triplán volt csokis, mert még fehér csoki máz is volt rajta, de én azt több okból kifolyólag is elhagytam. Egyrészt már így is a kardiológusok rémálma (40 dkg csoki van a teljes mennyiségben!), másrészt pedig a fehércsoki szerintem inkább fehér, mint csoki.

Jöjjön tehát a duplán csokis süti:

Csokis süti
Hozzávalók:
40 dkg étcsoki
5 dkg vaj
2 egész tojás
15 dkg cukor
5 dkg liszt
1 tk sütőpor
két marék dió - tisztítva

20 dkg csokit az 5 dkg vajjal gőz fölött megolvasztok. Amikor kihűlt annyira, hogy a tojásokból nem lesz rántotta, beleütöm a két tojást, hozzáadom a cukrot (én többnyire porcukrot használok, mert gyorsabb vele dolgozni) és összekavarom. Nagyon nem kell vele izmozni - néhány kavarás és kész. Ezután jöhet a sütőporral összekavart liszt. Ha nagyon sűrű (de csak ha NAGYON sűrű), hozzáadok egy kanál tejet vagy tejszínt, de ha elég melegen dolgozom vele, és nem hagyom sokáig állni az olvasztott csokit, akkor nem kell semmivel sem lazítani a tésztát.
A maradék 20 dkg ércsokoládét apró darabokra vágom és belekeverem a tésztába. 
Míg a csokoládé olvadozik a gőz fölött, célszerű megpirítani a diót (vagy mandulát/mogyorót) egy száraz serpenyőben, így pont langyosra fog hűlni, mire a tésztába kerül. Ez azért rendkívül praktikus, mert a csokidarabok így nem olvadnak meg idő előtt. Ha tehát a dió illatos, kihűlt és összeaprítottam akkorára, mint a csokidarabokat - mehet a tésztába.

Már csak ki kell adagolni a masszát. Fél teáskanálnyi tésztát rakok egy sütőpapírral kibélelt tepsire - de a kupacok között helyet hagyva, mert a sütik megdagadnak. Aztán mehet a kb. 180 fokra előmelegített sütőbe (én légkeverésessel dolgozom, így két tálcányi sütit tudok le egyszerre).

A puha, omlós, belül olvadósan krémes, kívül szilárd csokis süti titka, hogy csak nagyjából 6-8 percig szabad bent hagyni a sütőben. Ennyi idő alatt kezd megrepedezni a tetejük - éppenhogy! - és ez az a pillanat, amikor érdemes kivenni, különben száraz keksz lesz belőlük.
Nekem beletelt egy kis időbe, míg eltaláltam ezt a pillanatot, úgyhogy érdemes kísérletezgetni, mert megéri.

ENGLISH VERSION

I am adding the English version here as well. Being a chocoholic is independent of languages - so other nationalities: pls find here the recipe. If anything is not clear - pls get back to me so I can clarify.

Ingredients:
200+200 grams dark chocolate
50 grams butter
2 eggs
100-150 grams sugar (it depends on you how sweet your tooth is)
50 grams flour
1 teaspoon baking powder
two handfuls of walnut/almond/nut nicely roasted in a pan w/o oil whatsoever.

200 grams of dark chocolate should be melted on steam - along with the butter. When it cooled down you add 2 eggs, the sugar, mix them together then add the flour with the baking powder. If it is far too thick (when it is too difficult to stir) you can add 1-2 spoons of milk or coffee latte. When it is nicely mixed, you can add the finely chopped dark chocolate (the remaining 200 grams) and the nuts.
Then you just need to bake it: using a teaspoon you add little portions of the mixture to a baking paper-filled oven pan. Preheat the oven to 175-180 C.
IMPORTANT: do not leave it in the oven longer than 5-8 minutes. When it is no longer shiny but the outside part is crackled you take if off from the oven! At this stage you might think that it is not yet ready but when it is cooled you can peel off from the baking paper: it should be soft and creamy inside. 

Csokis süti
Aztán lehet bedobozolni és csokiimádóknak ajándékba adni - többnyire rendkívül hálásak érte! Vagy kitenni az asztalra és hallgatni az elégedett hümmögést, miközben a sütidarabok villámgyorsan tűnnek el a szemünk elől.

2010. szeptember 13., hétfő

Zabpelyhes meggyes

Szeretem a hétvégéket - akkor többnyire van idő sütni. És szeretem az őszt is - mert akkor már gond nélkül be lehet kapcsolni a sütőt. Sőt - amíg a fűtés be nem indul, kimondottan támogatott tevékenység, és nem csak a végeredmény miatt. :) Most ugyan nem sütöttem semmi munkásat - mert az időm és energiám a régen vágyott fahéjas és szilvalekváros gombócokra ment el. De az azért mégsem sütemény, úgyhogy vasárnap csak összesertepertéltem egy zabpelyhes sütit.
A receptet egy rádióbeszélgetésben hallottam Kaldeneker Györgytől - még évekkel ezelőtt. Gyorsan leírtam - én azóta is ezt a verziót használom, de biztos vagyok benne, hogy ha nagyon keresném, megtalálnám a honlapján is. www.kaldeneker.hu

A recept nagyon egyszerű, a végeredmény finom - és szent meggyőződésem, hogy egészséges is. Tudom, hogy ez oximoron, de így legalább garantálunk némi rostanyagot a szervezetnek - a cukor tartalma pedig szabályozható némileg. A másik nagy csodája a sütinek, hogy nem kell méricskélnem, mert bögrés. (Az én bögrém kb. 3 dl-es.)

Zabpelyhes meggyes szelet

Hozzávalók:
Tészta:
2 bögre zabpehely
1 bögre teljes kiőrlésű liszt
1/2 bögre fehérliszt
3/4 bögre nádcukor
1 cs vaníliás cukor
1 tk szódabikarbóna
csipet só
25 dkg fagyos vaj

Meggyes töltelék:
1 üveg fejtett meggy befőtt - a házi a legjobb, de a bolti is megteszi
2 evőkanál őrölt fahéj
1 cs vaníliás cukor
fél citrom leve, esetleg héja
1-1,5 evőkanál étkezési keményítő - kevés vízben feloldva

Először a tölteléket készítem el, amíg az hül, össze tudom állítani a tésztát is.
A befőttet beleöntöm egy lábosba - mivel eleve cukrozott, ehhez én már nem adok több cukrot - hozzáadom a fahéjat, vanuliás cukrot és a citrom levét. Amint fölforrt, hozzákeverem a keményítőt, hogy főzeléksűrűségű masszát kapjak. Kész.
Amíg a töltelék hül, összekeverem egy nagy tálban a száraz hozzávalókat, majd a kockákra vágott hideg vajjal összemorzsolom. Mivel ez kb 10 perces munka - itt csalok, és a zabpehely kivételével a belevalókat a robotgépbe teszem és morzsásra darálom a vajjal. Ezt keverem tovább a zabpehellyel, hogy az is szerves része legyen majd a tésztának. FIGYELEM: ez nem tészta lesz a hagyományos értelemben. Nem lehet gyúrni, nyújtani. Csak egy nagy halom morzsa, ami persze össze tud tapadni, ha nagyon akarjuk - és később akarjuk is -, de most csak hagyjuk meg morzsának.

Na, ennyi munka után jöhet az összeállítás: a tészta (helyesbítek: morzsa) felét - vagy annál egy pöttyel többet a sütőpapírral kibélelt tepsibe szóróm majd szétterítem a morzsát a tepsi alján és a kezemmel egyenletesen belelapogatom (közepes méretű, picit nagyobb, mint egy A4 papír, magas peremű tepsi). Jöhet rá a meggyes töltelék, majd rászóróm egyenletesen a maradék tésztát (azaz morzsát) - azzal is ellapogatom.
A sütőt előmelegítem kb. 180 fokra és nagyjából 40 percig sütöm. Ez sütőfüggő - én szeretem, ha a teteje megpirul, ezért néha bekapcsolom a grillet is az utolsó néhány percre.

Zabpelyhes meggyes szelet

Csak akkor érdemes felvágni, amikor már kihült - de nálunk ezt nem mindig lehet kivárni. Rejtélyes módon, mire oda jutnék, a sütemény egyik sarka már hiányzik, és csak egy meggyes kanál árválkodik a tepsi mellett. Hogy lehet ez? Ma sem értem.

2010. szeptember 8., szerda

Mit főzzek ma magamnak?

Ez azért nem olyan bonyolult kérdés - mert többnyire tésztát főzök. Tészta szinte minden formában és szinte minden mennyiségben.

Ma a hétvégéről maradt sült paradicsomot mentem meg, amit a sülthöz készítettem, de maradt még két darab a tálban. Ez éppen jó lesz a paradicsom szószhoz, bár nem annyira lédús, viszont sokkal krémesebb.
Ha nincs kéznél sült paradicsom, gyorsan elkészül: bevagdostam a paradicsomokat kersztben, kicsi sót, borsot adtam hozzá, és paradicsomonként egy gerezd fokhagymát szeletelek fel és dugdosok a bevágásba. Meg egy kis friss bazsalikomot, ha éppen van kéznél (van!). Olívaolajjal meglocsolva mehet a grill alá.

Sült paradicsomos spagetti
Hozzávalók

1 adag spagetti - sós vízben, al'dante kifőzve
2 db közepes sült paradicsom
3 gerezd fokhagyma
fél csili
friss bazsalikom

Bár a sült paradicsomban van néhány gerezd fokhagyma - de a jóból sohasem elég! - úgyhogy még megfuttatok három gerezd fokhagymát olíván, hozzáadom a paradicsomokat (a héjuktól megfosztva), a friss bazsalikomokat és a csilit. Néhány perc az egész, hogy a krémes paradicsom összezizzenjen a fűszerekkel. Amint ez kész, hozzáadom a frissen kifőzött tésztát - némi főzővízzel gazdagítva, ha szükséges.
Voilá! Kész a nagyszerű és gyors ebéd.

Sült paradicsomos spagetti

2010. szeptember 3., péntek

Tetragonia tetragonioides

Avagy ausztrál spenót. Igaziból semmi köze a mi spenótunkhoz, legalábbis rendszertanilag, de annyiban hasonlít, hogy van benne oxálsav, pótspenótként szerepelt sokáig Ausztrália benépesítésekor, majd az 1800-as években rendkívül népszerű volt Angliában és az Egyesült Államokban. Most meg nálunk.

És így néz ki: 
Egyre több kertben látok ilyen spenótbokrokat - persze csak a mi kertünkben nem megy egyről a kettőre, és nem sokkal nagyobb, mint amikor a földbe került.


De szerencsére a szüleim kertjében ez is megterem - kicsit túlburjánzott, úgyhogy legutóbb több kilónyi friss spenóttal tértem haza, mert az egész családban én vagyok az egyetlen, aki hajlandó spenótot enni. Na, jó, kis túlzással, mert bizonyos formákban mások is megeszik. Én pedig a spenót főzelékről mondok le boldogan.
Ezért aztán sokféleképpen készítem el. Az egyik legnagyobb kedvencem a spenótos lasagna.
Ez az étel nagy barátom, mert nem csak finom, de nagyon gyorsan össze is rakható, aztán már csak ki kell várni, míg összesül a sütőben. De ahhoz én már nem kellek. A mai ebédemet így 15 perc alatt készítettem össze - bár a spenót már készen volt - de fagyasztott spenóttal sem tart sokáig, csak előző nap át kell tenni a hűtőszekrénybe, hogy felengedjen. A lecsepegtetés és ízesítés pedig nem tart tovább öt percnél. Hát nem az elfoglalt háziasszonyok álma?

Sőt, hogy tovább fokozzam, ezt többnyire mindenki megeszi. Eszik belőle az óvodás lányom, és még olyan kamaszt is láttam, aki szereti. Na, jó, olyat is, aki nem.

Spenótos lasagna
Hozzávalók
Kb. 12 lasagna lap, amit nem kell előfőzni. Én csak Colavita-t használok, mert még megfizethető és nagyon jó minőségű.
45 dkg spenót 
40 dkg túró
10 dkg brindza
1 doboz hámozott, darabolt paradicsom konzerv - vagy ennek megfelelő friss paradicsom
15 dkg sajt (Gouda vagy Mozarella)
kevés olívaolaj
só, bors
fokhagyma, esetleg vöröshagyma
kevés szárított oregánó

Először a spenótot kell előkészíteni. A fagyasztott spenótot felengedem, sózom, borsozom és fokhagymával ízesítem. A frisset megmosom, olíván megfuttatok egy fél fej, apró kockákra vágott hagymát és legalább 4 gerezd fokhagymát. A durván aprított spenótot megforgatom az olajon, ha kihűlt a túróhoz keverem.
A brindza ad neki egy kis különleges ízt, de aki nem szereti, el is hagyhatja. Persze olaszosabb lenne ricottával csinálni - de a sarki közértben ritkán van, szegény ember pedig vízzel főz, úgyhogy én is csak hagyományos túrót adok hozzá.
Ha megvan a beízesített túrós-spenótos töltelék, jöhet az összerakás.
Kicsit kiolajozok egy tűzálló tálat (ami kb akkora lehet, mint egy A/4es lap....), beleöntöm az összeturmixolt paradicsomkonzerv felét - vagy darabosan, ha erre nincs idő, esetleg paradicsompürét hígítok fel az aljára, hogy a tésztának legyen miben megpuhulni - és enyhén megsózom, esetleg oregánóval ízesítem.
A paradicsomra jöhet kb 4 lasagna lap, rá a túrós-spenótos töltelék, megint lasagna, újra töltelék, majd befejezésként tészta, a maradék paradicsom konzerv és reszelt sajt vagy a Mozarella karikák.

Mehet is a sütőbe, 180 fokon, légkeveréssel, felső grillel kb 40 perc alatt van kész.
Spenótos lasagna
Hát, azt hiszem ezt hosszabb volt leírni, mint elkészíteni. :)

2010. szeptember 2., csütörtök

Itt van az ősz...

Itt van az ősz és a befőzések időszaka - merthogy a nyár nemigen kedvezett nekem befőzés szempontból.

És ha már így nekifutottam: eljött az ideje annak is, hogy a receptjeimet összegyűjtsem, megosszam és kiírjam magamból.

Most éppen a lecsó-spenót-padlizsán triatlonon vagyok túl, és ilyenkor hálát adok az égnek, hogy ülőmunkát végzek amúgy, mert valahogy ki kell pihennem a hétvégi gasztro-rohamot.

Amikor a hétvégén gyanútlanul meglátogattuk a szüleimet, még nem sejtettem, hogy egy kisebb piac termékmennyiségét kell Budapestre költöztetnünk. Bár nem tudom, miért nem sejtettem, hiszen mindig ez történik. Csak most specifikusan a lecsó befőzés irányába tolódott el a hangsúly. De azért a paprikán, a paradicsomon, a hagymán, a petrezselymen, a cukkínin és a gyöngyhagymán kívül akadt még spenót (egy vidám 4,5 kg) és némi padlizsán is. Szóval a vitaminhiánytól nem félek. Egy kicsit hezitáltam, hogy mit is csináljak 6 padlizsánnal, bár nem sokáig. Lett egy kis joghurtos padlizsán, és még mindig maradt a pirított padlizsán karikákból. De ha már így esett, hadd osszam meg a majdnem pármai padlizsános rakottasom receptjét.

Majdnem pármai padlizsán rakottas

Hozzávalók:
kb 4 kisebb padlizsán felkarikázva
néhány gerezd fokhagyma vékonyan felkarikázva
fűszeres paradicsomszósz
erőteljes ízű kecskesajt/juhsajt
a tetejére mozzarella
só, bors, olivaolaj

Az eleje egy kicsit fájdalmas, mivel a padlizsánt kb egycentis vastagságúra kell vágni és teflon serpenyőben oldalanként megpirítani. Ez eltart egy darabig, de taktikusan ezt melléktevékenységnek választom, és közben valamit még sütök/fözök, hogy ne üresjáratban álldogáljak a tűzhely mellett.
Amikor ez kész, a karikákat berakom egy dobozba, sóval, borssal, olajjal és nagyon vékony fokhagyma szeletekkel meghintem. Ha csak napok múlva kerül sor az összerakásra - úgy is jó, legalább közben átveszi a fűszerek ízét.
A paradicsomszósz is maradék - vagyishogy nálam többnyire van a hűtőben egy kis sugo, mert ha minden kötél szakad, a paradicsomos spegettit mindenki megeszi. De ha éppen nincs, akkor egy fél hagymát és három-négy fokhagyma gerezdet felaprítok, olajon megfuttatom és ráöntöm a darabolt paradicsomot. Télen konzerv, ősszel sk darabolt. Fűszerezem, és már kész is.
Az összeállítás: egy kicsi tűzálló tálat kiolajozok, belerakom az első sor padlizsánkarikát, rámorzsolok egy kis kecske- vagy juhsajtot (mondjuk a brindza is jó, bár nem éppen olasz - de hát szegény ember vízzel főz). Ezt meglocsolom nem túl sűrű paradicsomszósszal, és kezdem előlről a rétegzést. Többnyire három réteget rakok az edénybe, a tetejére pedig szószt és mozarella karikákat rakok.
Mehet is a sütőbe kb 30 percre - nálam légkeveréses+felső grill 180 fokon.

Padlizsán a'la Parma


Nekem egytálétel, de a húsevőknek is finom köret lehet.