Garnélás rizottó

Vannak ételek, amiket nagyon szeretek, de a legtöbb vendéglátóipari egységben nem eszem, mert valahogy nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Ezek főleg a nagyon egyszerű ételek, mégis olyan érdekes megoldások születnek, ami azonnal megbánásra késztet: lévén hogy mi az ördögért gondoltam megint, hogy meg tudják csinálni. Ilyen pl. az agyonfőzött tészta, a tökéletesen ízetlen, szottyadt saláta, az olajban úszó, szintén ízetlen "grillzöldség" - illetve ezek különböző helyi változatai. Egyik sem nagy ördöngösség, de mivel csak néhány hozzávaló kell hozzájuk - és némi odafigyelés - ezekkel nem annyira lehet spórolni. Vagy legalábbis nem illik. Jobb helyeken.

Na és ebbe a kategóriába tartozik a rizottó is, ami se nem össze tapadt, ragacsos rizscsomót jelent, se pediglen köret-maradék-átmentést. Nálam a sima risotto bianco is nagy siker, de úri napokon kirúgok a hámból és a garnélás változatot készítem - így otthon sem kérdezik meg, hogy sima rizs van ebédre????

Az alábbi verzió már többször bizonyított, nagy siker bármikor készítsem is - és többnyire lapul is egy kis fagyasztott garnéla a mélyhűtőmben, mert hát ki tudja, mikor kell  hirtelen felindulásból finomságot készíteni. Nem nagyon időtrabló a rizottó-készítés, azért ajánlatos a tűzhely mellett tartózkodni és folyamatosan kevergetni a rizst.

Az alaprecept Jamie Olivertől származik, ezt turbóztam tovább. Így:

Garnélás rizottó
Hozzávalók: 
1,5 bögre gömbölyű szemű rizs
kb. 1 liter alaplé
1 pohár száraz fehérbor
1 fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma - ízlés szerint
1/4 zellergumó
olivaolaj
só
bors
1 kis doboz paradicsom püré
15 dkg fagyasztott garnéla
2-3 evőkanál halszósz
5 dkg vaj
egy nagy marék reszelt parmezán
tálaláshoz rukola saláta és érett kecskesajt- vagy parmezán forgácsok

Mielőtt bármihez is kezdenék: hideg vízben felolvasztom a fagyasztott rákot.

A hagymát, fokhagymát és a zellergumót aprítógépben összeaprítom, majd néhány kanál olivaolajon lassan illatosra pirítom - voilá: kész a soffritto.  Ennyi idő alatt felforrósítom az alaplét, majd amikor a zeller-hagyma keverék megpuhult,  hozzáadom a rizst, és egy-két percig folyamatosan kavargatva megpirítom.

Ekkor jöhet hozzá a pohár bor - a többit szájon át adagolhatjuk a szokásos dózisban. Amikor a bor belefőtt, merőkanalanként(!) kavargatva lehet hozzáadagolni a forró alaplét. Miután a rizs beszívta ezt a mennyiséget, jöhet a következő adag. Így szépen, lassan, nagyjából 10-15 perc alatt megfő a rizs. Mielőtt teljesen elkészülne, az utolsó adag alaplé környékén hozzáadom a garnélát, annak csak néhány perc kell, hogy megfőjjön, ekkor jöhet hozzá a halszósz is, és belekeverek egy kis doboz sűrített paradicsomot is.

Amikor a garnéla is belesimult a rizsbe, és már nem kell tovább főnie, megkóstolom, hogy elég sós-borsos-e - most még lehet rajta igazítani. Leveszem a tűzről.

A végső simítást a vaj és a reszelt parmezán adja. Belekeverem mindkettőt és két percig fedő alatt hagyom pihegni, hogy pont olyan krémes-szottyos legyen, amilyennek lennie kell.

Tálaláskor rukolával és kecskesajt-forgácsokkal díszítem-ízesítem.

Garnélás rizottó